Felvállalni egy intézmény létrehozását, megteremteni a működési feltételeit, és még sikerre is vinni, nagy kihívás. A Janovics Jenő Alapítvány 2004 áprilisában jött létre az erdélyi magyar közéleti és művelődési élet jeles személyiségeinek kezdeményezésére. A névadó Janovics Jenő (1872-1945) színész, író, dramaturg, a kolozsvári színház egykori igazgatója. Filmrendezőként a magyar filmgyártás úttörője, Kertész Mihály és Korda Sándor felfedezője.
A Janovics Jenő Alapítvány megszületése pillanatában előzmény nélküli feladatra vállalkozott. Támogatók és ellenzők egyszerre jelentek meg. Az vitathatatlan azonban, hogy nemcsak szükség, de igény is van arra, hogy legyen Erdélyi Magyar Televízió és Rádió.
Az Alapítvány célja a szükséges intézményi keret biztosítása egy rádiós és televíziós társaság megalapításának érdekében. Továbbá olyan közszolgálati jellegű műsortartalom gyártásának támogatása, amely
- az erdélyi magyarság szülőföldjén való megmaradásának és boldogulásának,
- a magyar kulturális értékek megőrzésének,
- az anyaországi és a külföldi magyarság kapcsolatainak ápolásának és folyamatos fejlesztésének, az erdélyi szellemi és kulturális értékek a magyar és európai kultúra sajátos értékeiként történő bemutatásának,
- a transzszilván lét sokszínűségének autentikus, közhely és provincializmus-mentes megismertetésének,
- az erdélyi magyar társadalom modernizációs törekvései támogatásának
- az esélyegyenlőség gyakorlatba ültetése szorgalmazásának,
- az anyanyelv hivatalos és nyilvános használata elősegítésének
elvei mentén kerül szerkesztésre és bemutatásra.
Az Erdélyi Magyar Televízió projektjének gyakorlati megvalósítása 2008 januárjában kezdődött, a kezdeti beruházás a studióhelyiségek kialakítására, illetve a műszaki eszközök, felszerelések beszerzésére irányult, a műsorsugárzás július 1-jén indult el.
Nagy Zsolt
elnök, Janovics Jenő Alapítvány
Az ETV elsősorban közszolgálatiságot tűzött ki célul, ez azt jelenti, hogy különösen nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy tájékoztató jellegű műsoraink, állandó aktualitásokkal jelentkezzenek az erdélyi mindennapokból. Ez az egyedüli olyan televízió, amely az egész országban fogható, egész napos műsorideje van és amelyet erdélyiek készítenek erdélyiek számára. Nagy hangsúlyt szeretnénk fektetni, az aktualitásokra, azaz a hírműsorokra, tájékoztatókra illetve magazin jellegű műsorokra és lévén, hogy ez egy közszolgálati jellegű televízió, a kulturális programokra. Szeretnénk minél inkább megismertetni a mai erdélyi magyar értékeket, azt, hogy mit jelent ma Erdélyben magyarként élni, hogyan lehet ma Romániában magyarként érvényesülni és ha úgy tetszik szeretnénk a skanzen Erdély képet levetkőzni.
Az alapítvány névadója, Janovics Jenő: színész, rendező, színházigazgató, színháztörténeti szakíró
“Janovics Jenőt könnyebb volt elfelejteni, mint mást: ő nem illeszkedik az öngerjesztő heroizmus tájainkon elfogadott hős-modelljébe. (…) Janovics sem színiigazgatóként, sem sikeres, vagyonát teljes egészében a kultúra ügyére fordító üzletemberként, sem pedig kisebbségi politikusként nem tetszeleg a nagy áldozatvállaló pózában. Belőle egyszerűen hiányzik a heroikus, pátoszdús közéleti szerepek felválallásának a képessége. Janovics színidirektor – ez számára szakma, a régióban honos mindenféle velejárójával együtt. És aki Kelet-Európában művész, csak művészként meg nem maradhat. Embernek kell lennie. S aki emberként művész, intenzív életet él, jelen van, állandó készenlétben, figyeli az időket, és éberen sáfárkodik a reábízott értékekkel. (…) Amihez ért, arannyá változott. Értékké lett, szellemi értékké. Az idő morzsolja, morzsolja, az meg sokasodik”
Visky András: Janovics Jenő az értékőrzés erkölcse
A magyar filmgyártás úttörője volt, Kertész Mihály és Korda Sándor felfedezője. Az ő nevéhez kötődött az 1914-ben alapított PROJA – Projectograph Janovics – később Corvin, majd Transsylvania Filmgyár, amely 1920-ig 48 filmet forgatott. A trianoni békeszerződés megkötését, Erdély Romániához csatolását követően felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a magyar színjátszás ügyének bátor vállalásával és az új intézményi keretek kiépítésével.
1872-ben született Ungváron, mielőtt Kolozsvárra szerződött, több magyarországi és és erdélyi városban színészkedett. 1896-ban került a kincses városba, ahol Csiky Gergely realizmusa című tanulmányával doktorált.
1905–1930 között a kolozsvári színházat vezette, majd 1930–1932 között főrendezőként dolgozik. Nem csupán a Farkas utcai teátrum utolsó-, illetve a Hunyadi téri épület első igazgatója, hanem a mai sétatéri színház építtetője, és ő honosította meg az ifjúsági előadások rendszerét is. 1936-ban több régi színésztársával megszervezte a Szegedi Szabadtéri Játékokat. A harmincas évek végétől kezdve a méltatlan kirekesztettség körülményei között irodalmi munkásságára helyeződött át a hangsúly. 1945 júniusában újra átvette a kolozsvári színház igazgatását, a Bánk bán-bemutató előkészületei közben érte a halál.
Rendezőként és színházigazgatóként a hagyományokat és az újításokat ötvözte, de mindig hű maradt a humánus eszményekhez. A tízes és a húszas években rendezett drámaciklusai, ifjúsági és munkásmatinéi, pl. az Erdélyi magyar drámaciklusok színháztörténeti jelentőségűek. Színészként gazdag jellemformáló képességét bizonyította.
Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon