Látványosan átalakult az ellenzéki PSD elnökének retorikája a múlt heti kormányátalakítást követően. Victor Ponta békülékeny hangnemben szólt a kormánnyal való együttműködés esélyeiről, amivel – legalábbis látszólag – ki is verte partnerénél, a PNL elnökénél, Crin Antonescunál a biztosítékot. Ponta ennek ellenére ismét a tárgyalásra való hajlandóságot hangsúlyozta, és a feltételek között ezúttal nem említette az előre hozott választások kiírását.

Az ok vélhetően az, hogy a kormányátalakítás nyomán az ellenzék térfelére került a labda. A Boc-kabinet legtöbbet szidott arcaitól megszabadultak, legalább részben eleget téve az ellenzék követeléseinek. Márpedig a politika a kompromisszumok világa – a kormány vezéráldozata nyomán nem vetne jó fényt az ellenzékre, ha továbbra is elzárkózna a tárgyalásoktól. A kérdés, hogy ezt valóban csupán Ponta ismerte fel, vagy jó zsaru-rossz zsaru játékról van szó, amelyben Ponta az engedékeny, Antonescu pedig a „pitbull”, hogy a kormány azért folyamatosan szorongatva érezze magát.

A békülékeny hangnemből az RMDSZ-nek is jutott. A szövetség dicséretével Ponta talán a Nyugatnak kívánt üzenni amerikai útja előtt, az utóbbi hónapokban ugyanis az ellenzék magyar témákkal kapcsolatos retorikáját sovinizmus jellemezte – például Ponta csütörtöki beszédében, amelyben a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar tagozatainak létrehozása ellen emelt szót. Így most azt próbálja bizonygatni, hogy nem a magyarokkal, hanem a csak a „radikálisokkal” van baja – ezért lett hirtelen „jó fiú” az az RMDSZ, amelyet az USL tagpártjai még néhány hónappal ezelőtt is ugyanúgy pocskondiáztak, mint a Tőkés-pártot, megpróbálva magukhoz édesgetni a magyar szavazókat.

Ugyanakkor Tőkés „lefasisztázásával,” az autonomisták démonizálásával a sovinizmusra fogékony román szavazóknak is megadta, ami – szerinte – jár nekik. A dicsérő szavak azonban épp a dicsért félre üthetnek vissza. Ponta és a PSD–PNL-duó eddigi magyar- és autonómiaellenes retorikája nyomán a mostani megnyilvánulás azt sugallhatja, hogy az RMDSZ részéről nem vár belemenős politizálást az önrendelkezés ügyében, ami nem biztos, hogy jó fényt vet a szövetségre a magyar szavazók szemében – a „Dicsérjen meg téged a Victor Ponta” így ma inkább átoknak minősülhet, mint jókívánságnak.

Szerző(k): Balogh Levente